SONGYE (BASONGE, BASONGYE, BASSONGO, BAYEMBE, SONGE, SONGHAY, WASONGA)
Kongói Demokratikus Köztársaság
A 16. században a Songye nép elköltözött a Shaba területről, mely ma Kongó déli része. Történelmük szorosan összefonódott a Lubákkal, akikkel közös ősök révén rokoni kapcsolatban állnak. Hosszú időn át harcoltak egymással, majd szövetséget kötöttek az arabok ellen. Letelepedtek a Lualaba folyó bal partján, szavannás, erdős síkságon. A 150 ezres Songye nép több alcsoportban, de egy központi főnök kormányzása alatt él. A Songyék között számtalan titkos társaság működik.
Hagyományosan földműveléssel és vadászattal foglalkoznak. A folyókat a meghalt főnökök szellemével hozzák kapcsolatba (gyakran a folyóba temették el őket), ezért a halászatot csak végszükség esetén gyakorolták. Az asszonyok agyagedényeket, a férfiak szőtteseket és fémtárgyakat készítettek. A szomszéd népekkel rendszeresen kereskedtek.
A Songye szobrászati stílus dinamikus és életerőt sugárzó. A kézművesek által készített tárgyakat gyakran használták különböző szertartásokon. Rengeteg fétis-figura kapcsolódott a telihold-rituálékhoz. Méretük változatos, 10-150 cm közötti. Általában férfit ábrázolnak, kerek alapon. Fémdarabkák, szögek, egyéb kellékek gyakran találhatók az arcon. Ezek közömbösítik a gonosz szellemeket. A fejtető és a has rendszerint üreges, itt fétis-anyagot helyeztek el. A figura kezei csúcsos hasára helyezve; a fejtetőn nyugtalanító benyomást keltő szarv vagy toll. A varázsló mágikus anyagokat morzsolt és kevert össze, és az így nyert pasztát a háztetőről lelógó antilop-szarvban tárolta.
Mindenféle állati, növényi, ásványi és emberi eredetű anyagot felhasználtak a varázs-keverékhez, így próbálták a jószándékű ősi szellemeket előhívni. A Songye fétisek fából vagy szaruból készültek, kagylókkal díszítettek. Nem annyira valósághűek, mint a Luba stílusban készült alkotások.
A szobrocskákat használták, hogy biztosítsák a sikert, a termékenységet, a gazdagságot. Ők védelmezték az embereket a rosszindulatú erőktől.
A songye nyelvben a maszk: kifwebe. Ezek a maszkok szellemeket ábrázolnak. Jellemzőek a bordázatok vagy csíkok: régiótól függően lehet sötét alapon fehér csíkos vagy fordítva. Természetfeletti erőket testesítenek meg. A kifwebe-társaság használta őket, hogy a bajt, szerencsétlenséget távol tarthassa. A maszkok, szőttes ruhával és hosszú raffia szoknyával kiegészítve, sokféle ünnepségen táncoltak. Férfiak viselték őket, különböző szerepeket játszva: férfi- maszk középen csúccsal, női maszk lapos hajviselettel. A középső csúcs mérete határozta meg a maszk varázserejét. A maszk, a szinek, a ruha mind szimbolikus jelentést hordoztak. A férfi-maszkot viselő táncos agressziv és zabolátlan viselkedést imitált, míg a női-maszkos szereplő mozdulatai szelídek, szabályozottak voltak. A fehér szín a maszkon pozitiv fogalmakat jelölt: tisztaságot, békességet, a Holdat, a fényt. A vörös színt a vérrel, tűzzel, bátorsággal és lelkierővel társították, de a veszéllyel, gonoszsággal, bajjal is. A női maszkok pozitiv erőket tükröztek, főleg éjszaka viselték őket, a hold-szertartásokon, beiktatásokon vagy egy uralkodó halálakor. A maszknak gyógyító erőt is tulajdonítottak, használták a gonosz kiűzésének ritáléján is. A kiefwebe-maszkok ábrázolásai más, a titkos társasághoz tartozó tárgyakon is megjelentek: a csíkozott pajzsokat középen maszk díszítette.
——————————
A 16. század folyamán a Songye vándorolt a Shaba körzetéből, amely ma a Kongói Demokratikus Köztársaság déli része. Történetük szorosan kapcsolódik a Lubahoz, akikhez a Songye közös ősökön keresztül kapcsolódik. Hosszú ideig háborúzva egymás ellen, a Songye és a Luba később szövetséget hoztak létre az arabok elleni harcra. Telepedtek a Lualaba folyó bal partján, egy szavannán és az erdővel borított fennsíkon. Számos alcsoportra osztva a 150 000 Songye embert egy központi vezér irányítja, számtalan titkos társaság támogatásával.
A Songye hagyományosan a gazdálkodásra és a megélhetési vadászatra támaszkodott. Mivel a folyók az elhunyt főnökök szellemével voltak kapcsolatban, akiket gyakran eltemettek nekik, a halászatot csak a nagy szükségletek idején végezték. A Songye művészi termékeit – beleértve a nők által készített kerámia és a férfiak szövését és fémmegmunkálását – széles körben kereskedelmezték szomszédaikkal.
A Songye szobrászati stílusban hozta létre az intenzív dinamizmust és életerőt. A Songye iparosok munkáit gyakran használják a titkos társaságokon belül különböző ceremóniák során. Nagyon sok figurát készítettek, amelyek a fétisistához tartoznak, aki a telihold rituáléin keresztül manipulálja őket. A Songye fétisfigurái méretükben 4 és 60 között változnak. Általában hím és kör alakú alapon állnak. Fémcsíkokat, körmöket vagy egyéb kellékeket alkalmaznak az arcra, amelyek ellensúlyozzák a gonosz szellemeket és az agresszorokat, és ellenük megvilágítják őket. A fej teteje és a has általában üreges, hogy beépítsék a boanga nevű fétis anyagot. Ezek az ábrák hieratikus testtartást alkalmaznak, a kezek egy hegyes hasra vannak helyezve; a fej tetején szarv vagy tollak vannak, amelyek megerősítik a nyugtalanító megjelenést. A fetisiszta varázslatos összetevőkkel készítette a boangot, amelyet összeroppant és összekevert, így pasztát kapott, amelyet a ház tetején lógott antilop-kürtben tartottak. A varázslatos összetevők állati, növényi, ásványi és emberi anyagok széles választékából állnak, amelyek aktiválják és játékba hozzák jóindulatú ősi szellemeket. Az arcot gyakran körmök borítják, emlékeztetve a himlőre. A fából vagy kürtből faragott és kagylóval díszített Songye fétis stílusa nem olyan reális, mint a klasszikus Luba stílus, és a nem-naturalista, geometrikusabb formák integrációja lenyűgöző. A számadatokat sikerük, termékenységük és gazdagságuk biztosítására, valamint az emberek védelmére az ellenséges erõk, mint villámlás, valamint az olyan régiókban elõforduló betegségek, mint például a himlő ellen, megvédjük. Míg az ilyen típusú kisebb embereket az egyének tartották és konzultálták, addig a nagyobb személyek felelősek voltak az egész közösség jóléte biztosításáért.
A Songye nyelven egy maszk kifwebe: ezt a kifejezést a szeszes italokat ábrázoló maszkoknak adták, amelyek húrokkal jellemezhetők. A régiótól függően sötét lehet, fehér csíkokkal, vagy fordítva. A kifwebe-maszkok természetfeletti erőket testesítettek meg. A kifwebe-társadalom felhasználta őket a katasztrófa vagy bármilyen veszély elhárítására. A maszkok, kiegészítve egy szőtt jelmeztel és egy hosszú szakállas raffiaháncsal, különböző ünnepségen táncolnak. Ezeket az embereket viselik, akik rendõrségként járnak el az uralkodó kérésére vagy az ellenség megfélemlítésére. Lehet férfias, ha középső címerrel van faragva, vagy nőies, ha sima kozmetikát mutat. A címer mérete meghatározza a maszk mágikus erejét. A maszknak, a színeknek és a jelmeznek szimbolikus jelentése van. A férfi maszkot viselő táncos agresszív és ellenőrizetlen magatartást tanúsít a társadalmi megfelelőség ösztönzése céljából, míg a női maszkot viselő táncos szelídebb és ellenőrzött mozdulatokkal jár, és feltételezhetően reprodukciós szertartásokkal jár. A fehér szín használata a maszkon pozitív fogalmakat szimbolizál, mint például a tisztaság és a béke, a hold és a fény. A pirosat a vér és a tűz, a bátorság és az erősség, a veszélyek és a gonosz is társítja. A női maszkok lényegében a pozitív erőket tükrözik, és elsősorban az éjszaka tartott táncokban jelennek meg, például holdi szertartások során és egy uralkodó bevonásakor vagy halálakor. A maszk képes volt gyógyulni annak a természetfeletti erőnek a segítségével is, amelyet bele kellett építeni. Az ördögűzés rituáléja a beteg ember maszkjának tartása volt, míg a mágus úgy viselkedett, mintha a tűzbe dobná. A Kifwebe-maszk-ábrázolások megjelennek a kifwebe-társadalom többi objektumán is – például a barázdált pajzsokat egy központi maszk díszíti. A barna patinával ellátott, csík nélküli buffalo maszkokat a vadászati rituálék során használják.
A Songye emellett presztízsű székeket, ünnepi tengelyeket is készít, amelyek vasból és rézből készülnek, és egymásba illesztett mintákkal, nyaktáblákkal, karkötőkkel és réz adzelekkel díszítik.
SONGYE (BASONGE, BASONGYE, BASSONGO, BAYEMBE, SONGE, SONGHAY, WASONGA)
Democratic Republic of the Congo
During the 16th century, the Songye migrated from the Shaba area, which is now the southern part of the Democratic Republic of the Congo. Their history is closely linked to the Luba’s, to whom the Songye are related through common ancestors. Having waged war against one another for a long time, the Songye and Luba later formed an alliance to fight the Arabs. They settled on the left bank of the Lualaba River, on a savanna and forest-covered plateau. Divided into many subgroups, the 150,000 Songye people are governed by a central chief assisted by innumerable secret societies.
The Songye traditionally relied mostly on farming and hunting for subsistence. Because the rivers were associated with the spirits of deceased chiefs who were often buried in them, fishing was not practiced except in times of great need. The artistic wares of the Songye, including pottery made by women and weaving and metalworking done by men, were traded extensively with their neighbors.
The Songye created a sculptural style of intense dynamism and vitality. The works of Songye craftsmen are often used within the secret societies during various ceremonies. They produced a large number of figures belonging to the fetishist, who manipulates them during the rituals of the full moon. Songye fetish figures vary in size from 4” to 60”. They are usually male and stand on a circular base. Strips of metal, nails or other paraphernalia are sometimes applied over the face, which counteract evil spirits and aggressors and channel lightings against them. The top of the head and the abdomen are usually hollowed to allow insertion of fetish material, called boanga. These figures adopt a hieratic posture, the hands placed on a pointed abdomen; on top of the head they have a horn or feathers reinforcing a disquieting appearance. The fetishist would make the boanga with magic ingredients, which he crumbled and mixed, thus obtaining a paste that was kept in an antelope horn hung from the roof of the house. The magic ingredients consist of a wide variety of animal, vegetal, mineral and human substances that activate and bring into play benevolent ancestral spirits. The face is often covered with nails, a reminder of smallpox. The style of Songye fetishes, carved from wood or horn and decorated with shells, is not as realistic as the classic Luba style, and their integration of non-naturalistic, more geometric forms is impressive. The figures are used to ensure their success, fertility, and wealth and to protect people against hostile forces as lightning, as well as against diseases such as smallpox, very common in that region. While smaller figures of this type were kept and consulted by individuals, larger ones were responsible for ensuring the welfare of an entire community.
In the Songye language, a mask is a kifwebe: this term has been given to masks representing spirits and characterized by striations. Depending on the region, it may be dark with white strips, or the reverse. The kifwebe masks embodied supernatural forces. The kifwebe society used them to ward off disaster or any threat. The masks, supplemented by a woven costume and a long beard of raffia bast, dance at various ceremonies. They are worn by men who act as police at the behest of a ruler, or to intimidate the enemy. It can be either masculine, if carved with a central crest, or feminine if displaying a plain coiffure. The size of the crest determines the magic power of the mask. Mask, colors, and costume all have symbolic meaning. The dancer who wears the male mask will display aggressive and uncontrolled behavior with the aim of encouraging social conformity, whereas the dancer who wears the female mask display more gentle and controlled movements and is assumed to be associated with reproduction ceremonies. The use of white on the mask symbolizes positive concepts such as purity and peace, the moon and light. Red is associated with blood and fire, courage and fortitude, but also with danger and evil. Female masks essentially reflect positive forces and appear principally in dances held at night, such as during lunar ceremonies and at the investiture or death of a ruler. The mask had also the capacity to heal by means of the supernatural force it was supposed to incorporate. The ritual of exorcism consisted of holding the sick man’s mask while a magician acted as if he were casting it into the fire. Kifwebe mask representations also appear on other objects belonging to the kifwebe society – grooved shields, for example, are adorned with a central mask. Buffalo masks with a brown patina that have no stripes were used in hunting rituals.
The Songye also produce prestige stools, ceremonial axes, made of iron and copper and decorated with interlaced patterns, neckrests, bracelets and copper adzes.
