Luba

LUBA (BALUBA, KALUBA, LOUBA, URUWA, WALUBA, WARUA)

Kongói Demokratikus Köztársaság

Az 1 millió Luba számú. A Kuba teljes délkeleti részét felölelő hatalmas Luba-terület, a Tanganyika-ig és a Mweru-tóig egységes a nyelv és a kultúra, de faji szempontból vegyes. Noha a lubaiak története az erőszak és a hadviselés része, művészi stílusukat a szervesen összefüggő formák harmonikus integrációja jellemzi. A Luba csodálatos művészeti eredményei a különféle faji és kulturális elemek szándékos összekeveredéséből és a bíróságon alkalmazott magas színvonalból adódnak. A Luba művészet az egyik legfinomabb, amelyet Afrika kínál. A művészek kiemelt helyet foglaltak el a hierarchiában. A luba művész vállán ünnepélyes fejszét viselt, presztízsének és helyzetének méltóságának emblémáját. Néhány gyakornokot toboroznának a deformált emberek közül, akik nem tudtak vadászni vagy harcosak, és akikről úgy gondolták, hogy szoros kapcsolatban állnak a mágiaval.

A Luba szobrászat jellemzői között szerepel: bonyolult frizura, gyakran kereszt alakban, vagy esik le, mint kaszkád; horonyos átlós sáv, amely elválasztja a hajvonalat a homloktól; szemes kávébab alakú; kicsi, egyszerűsített „macska füle”; díszes kagylók domborművel a testen; a felület gondosan megmunkált és csiszolt. A hagyományos faragványok ősök és szellemkultusok, beavatás, orvosi és jóslás céljából. A szobrászatban a kedvenc témája a nő volt, mivel a Luba-mítosz szerint a vilie volt az első női szellem, a klán alapítója, valamint a termékenység és a törzs garantója. A nők kultuszőresek voltak, és a királyi feleségek fontos szerepet játszottak: küldöttekként küldték őket a szomszédos etnikai főnökökhöz, és a házasságon alapuló jövedelmező politikai szövetségeket kötnek. Néhány figura szabadon álló, szinte mindig elülső helyzetben van, gyakran a kezükkel a mellüknél; mások térdelt, ülnek vagy álló figurák, amelyek felemelt keze támaszként szolgál a tálak, ülések és nyaktámaszok számára. Az ábrákat gyakran a bonyolult hevesedési minták jellemzik. A fehérre festett elválasztógép mboko-t használta, ülő vagy göndör női figurát tartott, amelyben kaolinnal kiraboltak egy tál. Rázta meg és elemezte a tálban található különféle tárgyak helyzetét. A gyógyító rituálékban a varázsló a szellem kabilaját vagy lányát használja, amely egy alakból és edényből áll, amelyeket szintén a ház bejáratánál helyeztek a szülés során. A női alakok kerek formában vannak modellezve, és úgynevezett dodu; azaz a hajlékonyság iránti stílusos hajlam. Az egyik közismert Luba-alstílust Buli „hosszú arcú stílusának” hívták. Erőteljes ellentétben áll más Luba figurák kerekítésével. Az arcok hosszúkás, szögletes, elegáns elemekkel. Sok Luba-szobor varázslatos összetevőket is tartalmaz a fej tetején.

A Luba által használt számos maszkotípus közül az egyik legismertebb a kifwebe, egy fehérített párhuzamos barázdákkal kidolgozott maszk sötét talajon. Az azonos nevű titkos társaság által használt kifwebe-maszkok ebből a területből származnak. A Luba eredete három szellemnek tulajdonítható, amelyek egy tó közelében lévő árokból merültek fel. A női szellemet az emberek vonzták, és köztük éltek. A két férfi szellem a bokorban maradt, de meglátogatta a falut, ahol elkápráztatta a lakosokat táncolással arra a pontra, ahol a férfiak kezdeményeztek. Ezek a megkülönböztető maszkok nagyon különböznek, de általában az egész arcvonali vonalmintázat jellemzi. Raffia jelmezben voltak viselve. Férfi / női párokban táncolva, és a szellemeket képviselő kifwebe összeköti ezt a világot és a szellem világát. Ezeket a társadalmi átalakulás és átalakulás fontos periódusait jelölik, amikor egy főnök vagy bármely más kiemelkedő személy meghal, vagy amikor valaki fontos politikai címet szerez. Az új hold éjszaka viselve őseik tiszteletére is fellépnek. Azt is felfogják, hogy gyógyító képességgel rendelkeznek. Példák a nagy, orrú, téglalap alakú szájú és lelapított hüvelyes kifwebe-maszkokra a tizenkilencedik század második felére léptek be az európai gyűjteményekbe. A huszadik század első két évtizedében a kifwebe-maszkolás hagyománya elterjedt a Kongói Demokratikus Köztársaság délnyugati részén található Luba és Songye régiókban. A női maszkokat a szépségét ábrázoló geometriai mintázatok különbözik a férfi maszkoktól, ideértve a pontokat, kereszteket, chevronokat és háromszögeket. Teljesen különböznek a íves kos szarvával ellátott Luba-maszkok.

Az egyik fatörzsből faragott, kör alakú széklet nagy művészi érdeme. Általában egy térdelt vagy álló nő karitid alakja támogatja őket, az ülés a fején nyugszik, és felemelt karokkal is támogatott. A fejtámlák is nagyon változatosak. A Luba rendkívül sokféle és szépségű ünnepi botot és fogadót készített. Hasonló gondosságot mutatnak az adze és a fejszék fogantyúi, a penge beillesztve, mint például egy nyelv, nyílnyilak stb. A Luba szoborban dobok, medálok, pajzsok, fújtató és csövek találhatók.

 

LUBA (BALUBA, KALUBA, LOUBA, URUWA, WALUBA, WARUA)

Democratic Republic of the Congo

The Luba number 1 million. The vast Luba territory, comprising the entire southeastern part of the DRC, as far as Tanganyika and Lake Mweru, is uniform as regards language and culture, but racially mixed. Although the history of the Luba people is one of violence and warfare, their artistic style is characterized by harmonious integration of organically related forms. The splendid artistic achievements of the Luba are due to a felicitous intermingling of different racial and cultural elements, and to the high standards prevailing at the court. Luba arts counts amongst the finest that Africa has to offer. Artists occupied a privileged place in the hierarchy. The Luba artist carried a ceremonial ax on his shoulder, an emblem of prestige and of dignity of his position. Some apprentices would be recruited from among the deformed, who could neither hunt nor be warriors and who were believed to have a close connection with magic.

Among the characteristics of Luba sculpture are: intricate hair-dress, often in the form of a cross, or falling down like a cascade; a grooved diagonal band separating the hair-line from the forehead; eyes shaped like coffee-beans; small simplified ‘cat’s ears’; ornamental cicatrices in relief on the body; the surface elaborately worked and polished. The traditional carvings are for ancestor and spirit cults, for initiation, medical and divination purposes. The favorite theme in sculpture was woman since, according to the Luba myth, vilie was the first woman spirit, founder of the clan and guarantor of fertility and the lineage. Women were cult guardians, and the royal wives played an important role: sent as emissaries to the chiefs of neighboring ethnicities, they would contract profitable political alliances based on marriage.  Some figures are freestanding, almost always in a frontal position, often with their hands on their breasts; others are kneeling, sitting, or standing figures whose upraised hands serve as supports for bowls, seats, and neck rests. The figures are often characterized by elaborate scarification patterns on the body. The diviner, painted white, used the mboko, a seated or crouched female figure holding a bowl robbed with kaolin. He would shake her and analyze the position of the different objects the bowl contained. In the healing ritual, the sorcerer would use the kabila, or daughter of the spirit, which consisted of a figure and receptacle, which were also placed at the entry to the house during the childbirth. The female figures are modeled in rounded forms and have what is called dodu; that is, a stylistic tendency toward plumpness. One well-known Luba sub-style has been called the „long-face style” of Buli. It contrasts strongly with the roundness of other Luba figures. The faces are elongated, with angular, elegant features. Many Luba statues also carry magic ingredients on the top of the head.

Of the several mask types used by the Luba, one of the better known is kifwebe, a mask elaborated with whitened parallel grooves on a dark ground. The kifwebe masks, used by the secret society of the same name, originated in this territory. The Luba attribute its origins to three spirits, which emerged from a ditch near a lake. The female spirit was attracted by humans and went to live among them. The two male spirits stayed in the bush, but visited the village where they dazzled the inhabitants with their dancing to the point where the men begged to be initiated. These distinctive masks vary a great deal but in general are characterized by lineal patterns all over the face.  They were worn with a raffia costume. Danced in male/female couples and representing spirits, kifwebe connect this world and the spirit world. They are used to mark important periods of social transition and transformation, appearing at the death of a chief or any other eminent person, or when a person assumes an important political title. Worn on the night of the new moon, they are also performed in honor of ancestors. They also are perceived as having healing abilities. Examples of large round kifwebe masks with broad noses, rectangular mouths, and flattened crests, entered European collections by the second half of the nineteenth century. During the first two decades of the twentieth century, the kifwebe masking tradition spread throughout the Luba and Songye regions of southwest DRC. Female masks are distinguished from male masks by geometric patterns that represent beauty, including dots, crosses, chevrons, and triangles. Entirely different are Luba masks with curved ram’s horns.

Luba circular stools, carved from one tree trunk are of high artistic merit. They are usually supported by a caryatid figure of a kneeling or standing woman, the sit resting on her head and also supported by upraised arms. The headrests are also of great variety. The Luba produced ceremonial staffs and scepters of very great variety and beauty. Similar care is shown in adze and axe handles, with the blade inset like a tongue, arrow quivers, etc.  In Luba sculpture, one also finds drums, pendants, shields, bellows, and pipes.