KOTA (AKOTA, BAKOTA, KUTA)
Gabon és a Kongói Népköztársaság
A Koták (kb. 75 ezer ember) Gabon keleti részén és kis számban Kongóban is élnek. Népcsoportjaik közös kulturális jegyekkel rendelkeznek. Az esőerdők vidékén csak irtással és felégetéssel tudnak megművelhető földterülethez jutni, emellett alkalmazzák a vetésforgó-módszert is. Főleg maniokát termesztenek. Falvakban élnek, melyeket egy-két klán alkot. A klánok tagjai egy közös ős leszármazottai. Ez a Koták művészetében fontos szerepet játszik, mivel (akárcsak a Fangok) nagyra becsülik az ősöktől származó erekélyéket.
Az ősök imádata áthatja a Koták vallását és mindennapi életét.
Amikor egy főnök meghal, a beavatottak különböző maradványokat távolítanak el a holttestből, majd ezeket fémdarabkákkal díszitik és mágikus porokkal dörzsölik be.
A Koták sok szobrot készítenek, melyek az ősökkel kapcsolatosak: a mbulu-ngulu kétdimenziós fafaragás, fémcsíkokkal díszítve, melyeknek szimbolikus jelentésük van. A réz a hosszú életet és az erőt jelképezi. Ezeket a szobrokat hengeralakú fakéreg-dobozokban őrizték, a bwete tetején. Abwete afontos ős koponyáját és csontjait tartalmazó kosár vagy batyu. A Kota népcsoportok nagy területen szóródtak szét, ezért több különböző stílus jellemző a szobrokra.
A Kota figurák stilizált emberi testet ábrázolnak, a vállak és karok négyzetes formája fölött nagy arccal, melyet hajfürtök kereteznek. Az arc mindig ovális, a női arcok homorúak, a férfi arcok pedig vagy domborúak vagy homorú-domború kialakításúak erőteljes homlokrésszel. Az ereklyéket az otthonokon kívül őrizték, egy falu szélén álló kunyhóban. Ezt a szent helyet csak a beavatottak közelíthették meg. A beavatási szertartások alkalmával a klánok közösen vettek részt a rituálékban, és minden főnök az ereklyét viselve táncolt. Számos ereklyén szerepel egy nagy figura együtt több kisebb alakkal: ők a fontos ős és a leszármazottai. Vannak olyan szobrok, ahol a fej két oldalán két azonos vagy két különböző arcot ábrázolnak.
A bwete tanácsát sok esetben kikérték: termékenységgel, sikeres vadászattal, kockázatos kereskedéssel kapcsolatban. A férj pedig felesége hűségét biztosíthatta általa. Az nő ruhadarabjait a férj elhelyezte az ereklyén: ha az asszony hűtlen volt – büntetésképpen megőrült. A családok bwetéiket magukkal vitték a környező falvakban rendezett ünnepségekre is, ezáltal erősítve meg a szövetséget. A 20. században a bwete tisztelete elenyészett, így elhagyták vagy elpusztították őket.
A Kota “bukósisak-maszkok” mérete 40-80 cm. Nevük emboli vagy mbuto. A Kota falvakban ezeket a maszkokat a serdülő fiúk beavatásánál viselik. A rituálé “pedagógiai” részében a felnőttek bemutatják a fiatal férfiaknak, hogy a maszkok alatt nem szörnyek, hanem ugyanolyan emberek vannak, mint bárki más. A maszkokat viselik rontások elűzésénél és lelki betegségek kezelésénél is. A maszk emberi fejet ábrázol, a gorilláéhoz hasonló csúcsos fejtetővel. A táncos arcát teljesen elfedi. Vesszőfonású tartószerkezet egészítheti ki.
————————————————–
A Kota mintegy 75 000-es földterülete Gabon keleti részén fekszik, kissé kiterjedve a Kongói Népi Köztársaságba. A kota valójában számos népi csoport, közös kulturális vonásokkal. Noha ezeknek a népeknek sok kulturális vonása van, ezek egyáltalán nem homogének. A Kotát körülvevő esőerdők perjelző és égető technikákkal, valamint vetésforgóval kombinálva kerülnek gazdálkodásra. A növények évről évre történő mozgatásával elkerülhető az erózió és a talaj kimerülése. A fő termesztett növények plantain és manioc. A kota két vagy több klánból álló falvakban él. A klánok több nemzetségből vagy családcsoportból állnak, amelyek származásukat egy közös törzsörtől származnak. Ez a művészetükkel kapcsolatos fontos kérdés, mivel a Kota, a Fanghoz hasonlóan, az ősei emlékeit tárja fel. Az ősök imádása képezte a családcsoport vallásos és társadalmi életének magját. A főnök halálakor a beavatottak az elhunyt testéből különféle ereklyéket vettek, amelyeket fémmel díszítettek és több varázslatos porral dörzsöltek. A kota nagyszámú ősi szobrokat készített, a gyémánt alakú alsó résztel, mbulu-ngulu néven; ezek a meglehetősen kétdimenziós szobrok fából készültek; szimbolikus fémeket alkalmaztak a felső részre csíkokban vagy lemezekben az erő növelése érdekében. Különösen a rézet azonosították a hosszú élettel és a hatalommal. Ezeket a szobrokat őrizték hengeres kéregdobozokban, kosarakban vagy kötegekben, amelyeket bwete-nek hívtak, és amelyek tartalmazták a fontos ősek koponyáit és csontjait. Csomagba csomagolva és a faragott ábra aljához rögzítve, a csontok stabil alapot képeztek, amely lehetővé tette a kép számára, hogy többé-kevésbé egyenesen álljon. A hatalmas területre szétszórt csoportok sokszínűségének köszönhetően a figurák nagyon sokféle stílusa fejlődött ki, amelyek közül néhány endogén, míg másokat a szomszédos stílusok befolyásoltak. A Kota figurák egy rendkívül stilizált emberi testet képviselnek, vállakra és „karokra” redukálva, kiürített rombusz alakban, amelyet egy nagy arccal borít, amelyet bőséges coiffure lóg. Az arca, mindig ovális, konkáv (nőstény), domború (hím) vagy konkáv-domború, homloka negyedgömbön (hím is). Az ereklyéket az otthonokon kívül, a falu szélén lévő kunyhókban tartották. Csak a vonal kezdeményezői férhetnek hozzá ehhez a szent helyhez. A relikviáris kultuszba való beindításkor a klánok találkoztak, hogy elvégezzék a közösségi rituálékat; mindegyik klánfõnök táncolna a relikviát tartva. Néhány relikviában a vonal alapítóját képviselő nagy alak, néhány utódját képviselő kisebb alakban szerepelt. Vannak alakzatok, amelyek két azonos vagy eltérő felülettel készülnek a lapos fej két szemben lévő oldalán.
A bwetet válság idején hívták fel a láthatatlan káros tényezők leküzdésére. Intercesszióját olyan létfontosságú kérdésekben keresették, mint a termékenység, a vadászatban elért siker és a kereskedelmi vállalkozások. A férj felhasználhatja arra, hogy megvédje felesége hűtlenségét, mert azt hitték, hogy ha a ruhájának darabjait a relikviába helyezi, egy hűtlen feleséget bolondítják. A családok a szomszédos falvak ünnepségeire vitték magukat, hogy megerősítsék a szövetséges közösséget. A kötegek és fényes, szexuálisan ábrázoló alakjaik bemutatását ünneplés, tánc és védő gyógyszerek készítése kísérte. Ezeket a bwete-ket generációk óta tartják, de a 20. század folyamán, amikor a vallási hiedelem megváltozott, elhagyták őket, vagy akár megsemmisítették őket.
Az emboli vagy mbuto néven ismert Kota sisakmaszkok 40 és 80 cm között vannak. Kota falvakban a maszkokat táncok alatt viselik, a serdülő fiú beindításának ünneplésére. A rituálé „pedagógiai” részében az idősebbek demonstrálják a fiatal férfiaknak, hogy a maszkok nem szörnyek, hanem az emberek, mint maguk. A maszkot boszorkányellenes fellépések során vagy pszichoterápiás célokra is használják. Az emberi fejet ábrázoló maszk, amelynek címerét a gorilla szagittális kerekéhez hasonlítják, teljesen lefedi a táncos arcát, és egy kosárkeret támasztja alá.
KOTA (AKOTA, BAKOTA, KUTA)
Gabon and People’s Republic of the Congo
The land of the Kota, numbering some 75,000, is situated in the eastern part of Gabon, extending slightly into the People’s Republic of the Congo. The Kota are actually a number of groups of peoples with common cultural traits. Although these peoples share many cultural traits, they are by no means homogeneous. The rain forests which surround the Kota are farmed with slash and burn techniques, combined with crop rotation. By moving crops from year to year, erosion and soil depletion is avoided. The main crops grown are plantains and manioc.The Kota live in villages comprising two or more clans. Clans in turn comprise several lineages or family groups that trace their descent from a common lineage ancestor. This is an important point related to their art, for like the Fang, the Kota revere the relics of ancestors. Ancestor worship formed the core of the family group’s religious and social life. At the death of a chief, the initiates would take from the body of the deceased various relics, which were then decorated with metal and rubbed with powders of multiple magical powers. The Kota have produced large quantity of statues of ancestors with the diamond-shaped lower part called mbulu-ngulu; these rather two-dimensional sculptures are in wood; symbolic metals were applied to the upper part in strips or sheets to add power. Copper in particular was identified with longevity and power. These statues stood guard in cylindrical bark boxes, on baskets or bundles called bwete that contained the skulls and bones of important ancestors. Bound into a packet and lashed to the base of a carved figure, the bones formed a stable base that allowed the image to stand more or less upright. Thanks to the diversity of the groups, scattered over a vast area, a great variety of different styles of figures has developed, some of them endogenous and some influenced by neighboring styles. Kota figures represent an extremely stylized human body, reduced to shoulders and “arms,” in emptied lozenge shape, surmounted by a large face framed by an ample coiffure with hanging tresses. The face, always oval, may be concave (female), convex (male) or concave-convex, with a forehead in quarter-sphere (also male). The reliquaries were kept outside the homes, in huts at the edge of the village. Only the initiates of the lineage had access to this sacred place. At the time of initiation in the reliquary cult, the clans would meet to perform communal rituals; each clan’s chief would dance holding the reliquary. Some reliquaries featured a large figure representing the lineage founder along with some smaller figures representing his successors. There are figures with two identical or different faces made on two opposite sides of the flat head.
The bwete was called on in time of crisis to combat unseen agents of harm. Its intercession was sought in such vital matters as fertility, success in hunting, and in commercial ventures. A husband could use it to guard against his wife’s infidelity, for it was believed that if he placed pieces of her clothing in the reliquary, an unfaithful wife would be driven mad. Families took their bwete to ceremonies of neighboring villages to strengthen the allied community. The display of the bundles and their shiny, visually riveting figures was accompanied by feasting, dancing, and the making of protective medicines. These bwete were kept for generations, but during the 20th century, when religious beliefs changed, they were abandoned or even destroyed.
The Kota helmet masks known as emboli or mbuto measure between 40 and 80 cm. In Kota villages the masks are worn during dances in celebration of the initiation of adolescent boys. During the ‘pedagogical’ part of the ritual the elders demonstrate to the young men that the masks are not monsters but human beings like themselves. The mask is also worn during anti-sorcery séances or for psychotherapeutic purposes. The mask representing a human head with a crest similar to the sagittal crest of the gorilla, covers the dancer’s face completely and is supported by a basketwork frame.
