FANG (FAN, MPANGWE, PAHOUIN, PAHOUINS, PAHUINS, PAMUE, PANGWE)
Gabon, Kamerun és Egyenlítői-Guinea
A Fangok (kb. 800 000 ember) az Egyenlítő környékén, igen nagy területen, elszórt faluközösségekben élnek. A Fangok vándorlása lehetetlenné tette, hogy az ősök számára síremléket állítsanak. Ehelyett a „fontos” halottak koponyáját és csontjait hengeralakú dobozokban szállították magukkal. Végül a Fangok az esőerdőben telepedtek le. Főleg vadászatból élnek, de növényeket is termesztenek. Társadalmuk alapja a klán (közös őstől származó személyek csoportja) és a család.
A Fangok az ősöktől való származással kapcsolatos kultuszt folytatnak.Ez védi meg őket a mindennapi életben. A Fang szobrászat három fő tipusa: fejek hosszú nyakon, fél- vagy egész emberalakok, álló vagy ülő testhelyzetben. A nyak gyakran tömör hengeralakú. A karok többféle helyzetben lehetnek: test előtt összekulcsolt kezek (gyakran fognak valamit), mellkas előtt tartott vagy azt átölelő karok, az ülő alakokon pedig a kezek a térdeken nyugszanak.
A köldök gyakran szélsőségesen felnagyított, hengeres formájú. A lábszárak rövidek, szinte satnyák. A homlok általában széles és boltozatos, a szemöldök az orral körívet képez.
A bieri tanácsát kérték, ha a falu népe lakóhelyet akart változtatni, amikor
új növényt ültettek, ha vita támadt a közösségen belül, mielőtt vadászni, halászni vagy háborúba indultak. De ha egyszer az ereklyetartó ládából eltávolították
a bierit, az elvesztette értékét, így el kellett pusztítani. A rituálé imákból,
az érintett ősnek felajánlott áldozatokból állt. A koponyát porszerű anyaggal bedörzsölték és be is festették. A nagyméretű fej, a hosszú test és a rövid végtagok miatt a Fang bieri egy újszülött arányait mutatja. Ez kihangsúlyozza a csoport folytonosságát: közös ősük van és a társadalomnak három csoportja a „még-meg-nem-születettek”, az „élők” és a „holtak”. Általában koponyacsont- darabokról van szó, néha teljes koponyákról, álkapocs-csontról, fogakról vagy kisebb csontokról.
A bieri gyógyító rituálékban is szerepelt. A so ünnepség alkalmával a fiatal férfiak beavatási szertartásán is fontos szerepe volt.
A fangok maszkokat is használnak. A ngil (gorilla) maszkokat a férfiak viselik az fiatal fiúk férfivá-avatási szertartásán és a büntetések alkalmával. Raffiából készült öltözékben, ngil maszkban jelennek meg sötétedés után a faluban, vibráló fények kíséretében. A fang maszkok fehérre vannak festve, az arcvonások feketével jelzettek. Tipikus a hosszított maszk, kaolinnal borítva,
az arc szív-alakú, az orr finomvonású. Ez a maszk az ősökkel és a holtakkal kapcsolatos, mivel a fehér az ő szinük. A ngontang tánc-csoport is fehér maszkokat használ, gyakran négyszögletes bukósisak-szerű maszkot, domború homlokkal és szívalakot formáló szemöldök-ívvel. A ngotang-maszk „fiatal fehér lányt” ábrázol. A so, vagyis a vörös antilop a több hónapig tartó beavatási szertartásokkal kapcsolatos: ezek a maszkok feltűnően hosszú szarvakkal vannak ellátva.
———————————-
A földrajzi vagy néprajzi irodalomban „Fang” -nek nevezett embereket 800 000 falu közösség hatalmas mozaikjává alakítják, amelyeket Atlanti Egyenlítői Afrika nagy övezetében hoztak létre, amely Kamerunot, az Egyenlítői-Guineát és Gabon szinte teljes északi részét képezi. az Ogowe folyó jobb partján. A Fang történelmileg vándorló volt, és viszonylag nemrégiben telepedtek le ebbe a széles területbe. A Fang vándorló léte megtiltotta az ősi szentélyek létrehozását a sírhelyeken. Ehelyett a fontos halottak maradványait, koponya és más csontok formájában, helyről a másikra hengeres kéregdobozba vitték. Az a nagy esőerdő-régió, ahol a Fang telepedett le, a középmagasságú fennsík, amelyet számtalan víz esik zuhanásokkal és zuhatagokkal, ami nagyrészt lehetetlenné teszi a navigációt, és általában éghajlati éghajlattal rendelkezik. A Fang elsősorban vadászok, de mezőgazdasági termelők is. Társadalmi felépítésük klánon, közös õvel rendelkező egyének csoportján és a családon alapszik.
A Fang népek együttese az ősei törzsöknek szentelt kultust, a bieri-t gyakorolja, amelynek célja mind az elhunytól való védelem, mind pedig a mindennapi élet segítése során toborzása. Ez a családi kultusz nem monopolizálja a Fang vallási világegyetemét, mert együtt létezik más kollektív jellegű hiedelmekkel és rituálékkal. A bieri vagy ősi szobrászat nyilvánvalóan adta okot arra, hogy figyelemre méltó faszobrot készítsen. A Fang szobra három fő csoportba sorolható: fejek hosszú nyakon, félfigurák és teljes alakok, álló vagy ülő. Nagyon egyszerűen faragva, ugyanakkor magas fokú kifinomultságot mutatnak a hagymás formák koordinációjában. A nyak gyakran masszív hengeres alakú. A karok különböző helyzetben vannak: a test elõre szorított kezek (néha tárgyat tartanak); a mellkas elõtt tartva vagy ahhoz rögzítve; keze térdre nyugszik az ülő figurákban. A köldök gyakran hengeres alakba kerül. A lábak rövidek, mutatványosak. Általában hajlott, széles homlok van, és a szemöldök gyakran orrú íveket képez.
A szem gyakran fémlemezből készül. A bieri-vel konzultálnak, amikor a falu megváltoztatja a helyét, amikor új terményt ültetnek, egy palota alatt vagy vadászat, halászat vagy háború elõtt. Miután elválasztottuk az ereklye melltartótól, a szobrászati tárgy elveszíti szent értékét és elpusztulhat. A rituálék imákból, áldozatokból és áldozatokból állt, amelyeket az ősenek felajánlottak, akiknek koponyáját porral és festékkel dörzsölik minden alkalommal. Nagy fejével, hosszú testével és rövid végtagjaival a Fang bierinek újszülött aránya volt, ezáltal hangsúlyozva a csoport folytonosságát ősével és a társadalom három osztályával: a „még nem született”, az élő , és a halottak. Az emlékek lényegében koponyadarabok voltak, vagy néha teljes koponyák, állkapocsok, fogak és kis csontok. A bieri terápiás rituálékra, és mindenekelőtt fiatal férfiak kezdeményezésére szolgált a nagy ünnepi fesztivál idején.
A Fang maszkokat használt titkos társaságaikban. Az ngil (gorilla) maszkot az azonos nevű férfi társadalom tagjai viselték az új tagok beindítása és a rossz cselekedetek üldözése során. A raffia jelmezbe öltözött és segítők által látogatott álarcosok sötétedés után materializálódnak a villogó fáklyás fény által megvilágított faluban. A fang maszkokat, például a vándorló trubadúrok által viselt, valamint a varázslók vadászatához és büntetéséhez használt fehér maszkokat fekete színű arcvonásokkal festették. Jellemzőek a nagy, hosszúkás maszkok, amelyeket kaolinnal borítanak, és amelyek arca általában szív alakú, hosszú, finom orrú. Nyilvánvalóan összekapcsolódtak a halottakkal és az ősökkel, mivel a színük fehér. A ngontang tánc társaság fehér maszkokat is használt, néha négyoldalú sisak-maszk formájában, hullámos homlokkal és szemöldökkel, szív alakú ívekben. A maszk maszk egy „fiatal fehér lányt” szimbolizál. Az úgynevezett, vagy a vörös antilop több hónapig tartó beavatással volt összekapcsolva; ezek a maszkok hosszú szarvot sportolnak.
A hangszerek – mint például a hárfa, annak végei szép figurákba vágva – lehetővé tették a kommunikációt az alábbiakkal. A kovácsműves fújtató, sok nagyon szép, figura alakú; vannak olyan fejjel ellátott kis fémlemezek, úgynevezett „útlevél-maszkok”, a Fang ezeket a karjaihoz rögzítette.
Különleges kanálokat faragtak és használtak a varázslatosan fenntartó táplálék beadására a hagyományos beavatási rítusok részeként. Az egyéni férfi kanálja értékes módon őrzött birtok volt, amelyet válltáskában hordoztak az emberre, amikor utazott, és a sírjába helyezték, amikor elmúlt.
FANG (FAN, MPANGWE, PAHOUIN, PAHOUINS, PAHUINS, PAMUE, PANGWE)
Gabon, Cameroon and Equatorial Guinea
The people that are called “Fang” in the geographic or ethnographic literature number 800,000 and constitute a vast mosaic of village communities, established in a large zone of Atlantic equatorial Africa comprising Cameroon, continental equatorial Guinea and nearly the whole north of Gabon, on the right bank of the Ogowe River. Historically the Fang were itinerant, and it is relatively recently that they have settled into this broad area. The migratory existence of the Fang prohibited the creation of ancestral shrines at gravesites. Instead, the remains of the important dead, in the form of the skull and other bones, were carried from place to place in a cylindrical bark box. The great rain forest region where the Fang settled is a plateau of middle altitude, cut by innumerable waters with falls and rapids rendering navigation for the most part impossible, and with a climate typically equatorial. Fang are principally hunters but also agriculturists. Their social structure is based on a clan, a group of individuals with a common ancestor, and on the family.
The ensemble of Fang peoples practice a cult devoted to ancestor lineages, the bieri, whose aim is to both protect themselves from the deceased and to recruit their aid in matters of daily life. This familial cult does not monopolize the Fang’s religious universe, for it coexists with other beliefs and rituals of a more collective character. It is the bieri, or ancestor sculpture, which has most obviously given rise to the making of remarkable wooden sculpture. The statuary of the Fang can be classified into three main groups: heads on long necks, half-figures and full figures, standing or seated. Carved with great simplicity, at the same time they exhibit a high degree of sophistication in the coordination of bulbous forms. The neck is often a massive cylindrical form. The arms have various positions: hands clasped in front of the body (sometimes holding an object); held in front of the chest or attached to it; hands resting on the knees in the seated figures. The navel is often exaggerated into a cylindrical form. Legs are short, stunted. Usually there is a domed, wide forehead and the eyebrows often form arcs with the nose.
The eyes are often made of metal roundlets. The bieri would be consulted when the village was to change location, when a new crop was planted, during a palaver, or before going hunting, fishing, or to war. But once separated from the reliquary chest, the sculpted object would lose its sacred value and could be destroyed. The ritual consisted of prayers, libations, and sacrifices offered to the ancestor, whose scull would be rubbed with powder and paint each time. With its large head, long body, and short extremities, the Fang bieri had the proportion of a newborn, thus emphasizing the group’s continuity with its ancestor and with the three classes of the society: the “not-yet-born,” the living, and the dead. The relics were essentially skull fragments, or sometimes complete skulls, jawbones, teeth and small bones. The bieri also served for therapeutic rituals and, above all, for the initiation of young males during the great so festival.
The Fang used masks in their secret societies. The ngil (gorilla) masks were worn by members of a male society of the same name during the initiation of new members and the persecution of wrong-doers. Masqueraders, clad in raffia costumes and attended by helpers, would materialize in the village after dark, illuminated by flickering torchlight. Fang masks, such as those worn by itinerant troubadours and for hunting and punishing sorcerers, are painted white with facial features outlined in black. Typical are large, elongated masks covered with kaolin and featuring a face that was usually heart-shaped with a long, fine nose. Apparently it has been linked with the dead and ancestors, since white is their color. The ngontang dance society also used white masks, sometimes in the form of a four-sided helmet-mask with bulging forehead and eyebrows in heart-shaped arcs. The ngontang mask symbolizes a ‘young white girl’. The so, or red antelope was connected with an initiation that lasted several months; these masks sport long horns.
Musical instruments – like the harp, its ends sculpted into lovely figurines – allowed communication with the hereafter. Blacksmiths bellows, many quite beautiful, were sculpted in the shape of figures; there are also small metal disks featuring heads, called “passport-masks”, the Fang attached these to their arms.
Special spoons were carved and used to administer magically sustaining nourishment as part of traditional initiation rites. An individual man’s spoon was a preciously guarded possession that was carried on his person in a shoulder bag when he traveled and was placed on his tomb when he past away.