DOGON (DOGO, DOGOM, HABBE, HABE, KADO, KADDO, KIBISI, TOMBO)
Mali, Burkina Faso
A 400 ezer Dogon 120 különböző nyelvjárást beszél. Eredetileg vadászok voltak, most főleg növényeket termesztenek. Megőrizték hagyományaikat és szokásaikat. A pátriárka ellenőrzi a klánokat, családokat, ő felelős a totemikus vallásért is. A felavatás a körülmetélt fiúk és a klitorisz-kimetszett lányok korosztályi csoportjaiban történik. A dogonok szerint ezek a beavatkozások eltávolítják a női elemeket a férfiakból, a férfi elemeket a nőkből… Mítoszaik szerint a dogonok ősei a Nommo-k, kétnemű vízi istenek voltak. A világ teremtője, Amma teremtette őket is, majd bárkában küldte le őket a mennyből a földre. A Nommok alapították a dogon törzseket, majd emberi utódaikat megtanították a szövésre, kovácsolásra, növénytermesztésre.
A fafaragók külön kasztot alkotnak, a hivatás apáról fiúra száll.
Istentisztelethez való tárgyakat, oltárokat készítenek. Az alakok néha erősen megnyújtottak, jellemző a geometrikus formák túlsúlya. Tellem hermafrodita szobra felemelt karokkal áll. Ezt a szobrot vérrel és sörrel színezik. A négy Nommo figurájával zsámolyokat, oszlopokat, ajtókat díszítenek. A hasukon kezüket tartó női alakok a termékenység-kultuszhoz tartoznak, az első női őst ábrázolják. A védelmező szellemek térdelő szobrait a halott ember fejénél helyezték el, hogy segítse őt a holtak világában. A lovas szobrok arra emlékeztetnek, hogy a földön az első állat a ló volt. A dogon kubista stílus: ovális fej, szögletes vállak, vékony végtagok, kihangsúlyozott mellek, az alkar és a combok párhuzamos vonalakat alkotnak. A hajviselet stilizált és 3-4 bemetszett barázdával jelzett. Sok dogon szobor a beavatással kapcsolatos oktatásnál szemléltetésül szolgáltak. Minden bútort és berendezési tárgyatszimbólumokkal és szobrocskákkal díszítettek.
Maszkjaikon mértani ábrák: függőleges és vízszintes csíkok, háromszögek, kúpformák. A szemek is geometrikusak, az arcvonások stilizáltak. A Dama emlékünnepségen néha egyszerre 400 maszkos is részt vesz.
———————————–
A 400 000 dogon Timbukttól 180 mérföldre délre él Bandiagara szikláin, amelyek több mint 150 mérföldön uralják a síkságot. Körülbelül 120 nyelvjárást beszélnek, amelyek közül sok nem kölcsönösen érthető. Kezdetben a vadászok, most kis területeken köleset, cirokot, búzát és hagymát művelnek. A köleset magas négyszögletes magtárban tárolják, amelyek körül építik házukat. E régiók nehéz megközelítése és az éghajlat szárazsága miatt a Dogont elkülönítették, és így képesek voltak megőrizni ősi vallási szokásaikat és a szükséges eszközök, faragványok készítésének módját.
A dogoni társadalmi és vallási szervezetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és ebből alapvető kultuszok merültek fel, amelyek a Dogon kultúra és művészet gazdagságát és sokféleségét adják. A klánokat vonalakra osztják, a pátriárka felügyelete mellett, a klán ősi szentélyének őre és a totemikus állati kultusz tisztségviselője. A konanguinitás e hierarchikus rendszere mellett a férfi és női társulásokra bíztak azok a beavatások, amelyek korcsoportonként zajlanak, az újonnan körülmetélt vagy kivágott fiúk vagy lányok csoportjai szerint. A dogon úgy véli, hogy ezek a műveletek eltávolítják a női elemet a férfiaktól és fordítva. A körülmetélés tehát teljesen férfi vagy női személyt hoz létre, aki felnőtt szerepet vállal. Egy korosztály tagjai a haláláig tartoznak egymásnak. A fiúk beindítása a körülmetélés után kezdődik, a rajzok és festmények által megjelölt mítoszok tanításával. A fiatal fiúk megtanulják az emberek helyét a természetben, a társadalomban és az univerzumban. A Dogon-panteonban Amma jelenik meg a világegyetem minden erejének és leszármazottjának, Lebe-nek, a növény újjászületésének istenek eredeti alkotójának. Az első dogoni ősi ősek, Nommo néven biszexuális vízistenek voltak. A mennyben az Amma alkotó isten hozta létre őket, és a mennyből földre szálltak egy bárkában. A Nommo megalapította a nyolc Dogon családot, és bevezette szövését, kovácsolását és mezőgazdaságát leszármazottaik számára.
Ezeknek a különféle kultusoknak a vonatában a falu papja és politikai vezetője egyaránt. Ő felel a lebe, a mitikus kígyó kultuszáért is. A kovács segítségével elnökölt a mezőgazdasági szertartásokon. A külön kasztot alkotó kovácsok és fafaragók öröklődés útján közvetítik hivatásukat. Házasodhatnak csak a saját kasztjukon belül. A nők felelősek a kerámia készítéséért.
A dogonművészet rendkívül sokoldalú, bár a szobronokon általános stilisztikai jellemzők – például a stilizálódás iránti hajlandóság – mutatkoznak. Művészetük a mítoszokkal foglalkozik, amelyek komplex együttese az egyén életét szabályozza. A szobrokat számtalan istentiszteleti helyen tartják fenn, személyes vagy családi oltárokat, esőoltárokat, oltárokat a vadászok védelmére, a piacon. A Dogon-szobrok általános jellemzéseként el lehet mondani, hogy egyszerűsített formában nyújtják az emberi testet, és az alapvető elemeire redukálják. Néhányuk rendkívül hosszúkás, hangsúlyt fektetve a geometriai formákra. A szubjektív benyomás a mozdulatlanság, az ünnepélyes gravitáció és a nyugodt fenség titokzatos érzékével jár, bár ugyanakkor egy rejtett mozgást is közvetít. A dogoni szobor a Tellem hermafroditikus sziluetteit regenerálja, emelt karokkal és vastag patinával, vérből és köles sörből készítve. A négy Nommo pár, az Amma istenből született mitikus ősök, díszszékek, oszlopok vagy férfiak találkozó házai, ajtózárak és magtár ajtók. Az őspárt egy széken ülve ábrázolják, amelynek alapja a földet ábrázolja, míg a felső felület az égboltot ábrázolja; a kettet a Nommo köti össze. Az ülő női alakok, a kezük a hasukra kapcsolódnak a termékenységi kultuszhoz, megtestesülve a szülésben meghalt első ősnek, és élelmet kínálnak és áldozatokat terveznek a gyermeket váró nők számára. A védő szellemek térdelő szobrai a halottak fejére vannak helyezve, hogy elnyeljék szellemi erőiket és közvetítők legyenek a halottak világában, amelybe kísérik az elhunytot, mielőtt ismét az őseik szentélyére helyezik őket. A lovasok annak a ténynek a maradványai, hogy a mítosz szerint a ló volt az első állat a földön. A Dogon stílus egyfajta kubizmussá fejlődött: petefeje, négyzet alakú vállai, kúpos végtagjai, hegyes mellei, alkarjai és combjai párhuzamos síkon, három vagy négy metszett vonallal stilizált frizurák. A dogoni szobrok fizikai közegként szolgálnak a beavatásokban és a világ magyarázataként. Arra szolgálnak, hogy továbbadják a megértést a beavatottaknak, akik a szobrot tudásuk szintje szerint meg fogják fejteni. A faragott állati figurákat, mint például a kutyákat és a struccokat, a falusi alapítványok oltárára helyezik az áldozott állatok megemlékezésére, miközben a magtár ajtóit, székletét és a házoszlopokat ábrák és szimbólumok is díszítik.
Közel nyolcvan stílusú maszk létezik, de alapvető jellemzőjük a nagy merészség a geometriai alakzatok alkalmazásában, függetlenül attól, hogy milyen állatokat állítanak elő. Nagyon sok maszk felépítése függőleges és vízszintes vonalak és alakzatok kölcsönhatásán alapul. Egy másik nagy csoport háromszög, kúp alakú. Minden maszknak nagy geometriai szeme van és stilizált. A maszkok gyakran polikrómok, de sok esetben a szín elveszik; A szertartások után őket a földre hagyták, és a termeszek és más körülmények miatt gyorsan romlottak. A dogon folytatja az ősi álarcos hagyományt, amely megemlékezik a halál eredetéről. Mítoszuk szerint a halál az ősi embernek az isteni rend elleni vétkeinek eredményeként jött a világba. A dama-emlék ceremóniákat tartanak, hogy kísérjék a halottakat az ősi birodalomba, és helyreállítsák az univerzum rendjét. Az álarcosok – néha akár 400-as – előadása ezeken a szertartásokon feltétlenül szükséges. A dama esetén az időzítés, az alkalmazott maszkok típusai és egyéb rituális elemek gyakran egy vagy két falura jellemzőek, és nem hasonlítanak a csak néhány mérföld távolságban elhelyezkedő helyekre. A maszkok a baga-bundo szertartások során is megjelennek, amelyeket néhány maszkoló végez el egy hím dogon eltemetése előtt. A dogon maszkok az állatok mitológiájához kapcsolódó formáját idézik elő, ám jelentőségüket csak a legmagasabb rangú kultusztagok értik meg, akiknek az a feladata, hogy az egyes maszkok jelentését elbűvölő közönségnek megmagyarázzák.
DOGON (DOGO, DOGOM, HABBE, HABE, KADO, KADDO, KIBISI, TOMBO)
Mali, Burkina Faso
The 400,000 Dogon live 180 miles south of Timbuktu on the cliffs of Bandiagara, which dominate the plains for over 150 miles. They speak approximately 120 dialects, many of which are not mutually comprehensible. At first hunters, now on their small fields they cultivate millet, sorghum, wheat, and onion. The millet is stored in high quadrangular granaries around which they build their houses. Because of the difficult approach to these regions and the aridity of the climate, the Dogon have been isolated and hence were able to conserve their ancient religious habits and ways of making the necessary implements, their carvings.
Dogon social and religious organizations are closely interlinked and out of this arose principal cults, which accounts for the richness and diversity of Dogon culture and art. The clans are subdivided onto lineages, overseen by the patriarch, guardian of the clan’s ancestral shrine and officiant at the totemic animal cult. Beside this hierarchical system of consanguinity, male and female associations are entrusted with the initiations that take place by age group, corresponding to groups of newly circumcised or excised boys or girls. The Dogon believe these operations remove the female element from males and vice versa. Circumcision thus creates a wholly male or female person prepared to assume an adult role. The members of an age group owe one another assistance until the day they die. Initiation of boys begins after their circumcision, with the teaching of the myths annotated by drawings and paintings. The young boys will learn the place of humans in nature, society, and the universe. In the Dogon pantheon Amma appears as the original creator of all the forces of the universe and of his descendant Lebe, the god of plant rebirth. The first Dogon primordial ancestors, called Nommo, were bisexual water gods. They were created in heaven by the creator god Amma and descended from heaven to earth in an ark. The Nommo founded the eight Dogon lineages and introduced weaving, smithing, and agriculture to their human descendants.
For these various cults the hogon is both priest and political chief of the village. He is also in charge of the cult of lebe, the mythical serpent. Assisted by the blacksmith, he presides over agrarian ceremonies. The smiths and woodcarvers, who form a separate caste, transmit their profession by heredity. They may only marry within their own caste. Women are in charge of pottery making.
Dogon art is extremely versatile, although common stylistic characteristics – such as a tendency towards stylization – are apparent on the statues. Their art deals with the myths whose complex ensemble regulates the life of the individual. The sculptures are preserved in innumerable sites of worship, personal or family altars, altars for rain, altars to protect hunters, in market. As a general characterization of Dogon statues, one could say that they render the human body in a simplified way, reducing it to its essentials. Some are extremely elongated with emphasis on geometric forms. The subjective impression is one of immobility with a mysterious sense of a solemn gravity and serene majesty, although conveying at the same time a latent movement. Dogon sculpture recreates the hermaphroditic silhouettes of the Tellem, featuring raised arms and a thick patina made of blood and millet beer. The four Nommo couples, the mythical ancestors born of the god Amma, ornament stools, pillars or men’s meeting houses, door locks, and granary doors. The primordial couple is represented sitting on a stool, the base of which depicts the earth while the upper surface represents the sky; the two are interconnected by the Nommo. The seated female figures, their hands on their abdomen, are linked to the fertility cult, incarnating the first ancestor who died in childbirth, and are the object of offerings of food and sacrifices by women who are expecting a child. Kneeling statues of protective spirits are placed at the head of the dead to absorb their spiritual strength and to be their intermediaries with the world of the dead, into which they accompany the deceased before once again being placed on the shrines of the ancestors. Horsemen are remainders of the fact that, according to myth, the horse was the first animal present on earth. The Dogon style has evolved into a kind of cubism: ovoid head, squared shoulders, tapered extremities, pointed breasts, forearms, and thighs on a parallel plane, hairdos stylized by three or four incised lines. Dogon sculptures serve as a physical medium in initiations and as an explanation of the world. They serve to transmit an understanding to the initiated, who will decipher the statue according to the level of their knowledge. Carved animal figures, such as dogs and ostriches, are placed on village foundation altars to commemorate sacrificed animals, while granary doors, stools and house posts are also adorned with figures and symbols.
There are nearly eighty styles of masks, but their basic characteristic is great boldness in the use of geometric shapes, independent of the various animals they are supposed to represent. The structure of a large number of masks is based on the interplay of vertical and horizontal lines and shapes. Another large group has triangular, conic shapes. All masks have large geometric eyes and stylized features. The masks are often polychrome, but on many the color is lost; after the ceremonies they were left on the ground and quickly deteriorated because of termites and other conditions. The Dogon continue an ancient masquerading tradition, which commemorates the origin of death. According to their myths, death came into the world as a result of primeval man’s transgressions against the divine order. Dama memorial ceremonies are held to accompany the dead into the ancestral realm and restore order to the universe. The performance of masqueraders – sometimes as many as 400 – at these ceremonies is considered absolutely necessary. In the case of the dama, the timing, types of masks involved, and other ritual elements are often specific to one or two villages and may not resemble those seen in locations only several miles distant. The masks also appear during baga-bundo rites performed by small numbers of masqueraders before the burial of a male Dogon. Dogon masks evoke the form of animals associated with their mythology, yet their significance is only understood by the highest ranking cult members whose role is to explain the meaning of each mask to a captivated audience.
