DAN (DAN-GIOH, GIO, GIOH, GYO, YACOUBA, YACUBA, YAKUBA)
Elefántcsontpart, Libéria, Guinea
A 350 ezer Dan Elefántcsontparton és Libériában él, erdős, szavannás vidéken. Kakaót, kávét, rizst és maniókát termesztenek, szárnyasokat tartanak és halásznak is. A danok sokat háborúztak szomszédaikkal. Központosított hatalom hiányában a sokféle csoport között nem volt egység. A falvak
a főnök vagy a vének tanácsa vezetése alatt működtek. A férfitársaságok szabályozták a viselkedési normákat, és a fiatalokat felavatási oktatásban részesítették. Ezeket a társaságokat a vadon védő szellemeiről nevezték el.
Ma is hatalmas a go (leopárd) társaság. A fiatal fiúkat körülmetélik, a lányok klitoriszát kimetszik. Ezután speciális oktatásban vesznek részt, hogy felkészülhessenek a felnőtt szerepre.
A danok ma már csak fontos vendégek tiszteletére tartják meg ünnepi szertartásaikat. Ilyenkor a maszkosok gólyalábakon táncolnak. A go-mester, a társaság feje birtokolja a maszkokat és egy szent házban őrzi őket. Minden Dan-maszk szent: nem képviselik a vadon szellemeit, hanem ők maguk a szellemek.
A maszkok arca homorú, a száj előrebiggyed, a homlok magas.
A maszk bevonata általában barna.
A maszkoknak különböző funkciói vannak. Lehet közvetítő a falu és a beavatásra készülők erdei tábora között; megakadályozhatja a bozóttüzeket; használják a háború előtti szertartásokon, békekötési ünnepségeken. Manapság inkább csak népünnepélyeken vagy látogatók érkezésekor kerülnek elő a maszkok.
A „nagy” maszkok ma is élnek, és ha szükséges, teljesítik társas szabályozó szerepüket – pl. feszült helyzetekben, konfliktusok, peres ügyek esetén. A danok kis „útlevél” maszkokat is használnak. Ezeket ruhadarabba csomagolják és a derekukra kötik.
A családi maszk kicsinyitett másolatai – néha italáldozatot ajánlanak fel nekik. A kis maszkok tanúként szerepelnek a felavatási szertartásokon is, és védik tulajdonosaikat, amikor azok távol vannak otthonuktól.
A dan szobrok nem az ősök szellemét ábrázolják. Ezeket a szobrokat a főnökök rendelték meg, mint kedvenc hitveseik háromdimenziós portréit. Házaikban elrejtve tartották őket és csak fontos alkalmakkor kerültek elő.
Az asszony, aki vendégszeretetével és nagylelkűségével kitüntette magát, egy pompás, fából faragott kanalat kapott.
Az ő tiszte volt fogadni az utazókat, az ünnepségeken részt vevő zenészeket, és a faluba érkező vendégmunkásokat.
A kanál gazdaggá és híressé tette és a többi asszony fölé emelte tulajdonosát. Nyele maszkos emberi fejet formált, máskor egy pár lábat.
A főnök vezérkarának vagy asszonyoknak szobrai presztizstárgyaknak tűnnek. Ezek rézből készült kis figurák.
——————————————–
A 350 000 dán főleg Elefántcsontpart nyugati részén és Libériában él, ahol a földet délen erdőgazdag, északon egy szavanna határolja. Kakaó, kávé, rizs és maniok termesztésével élnek megélésükkel. Vadon élő állatok és halak is élnek. A dánok hírnevén, hogy heves harcosok, mindig harcolnak a szomszédaikkal, a Mi, a Guro és a Mano ellen. Kulturális szempontból a dánok közel vannak a déli erdészeti régiókban található We népességhez, akik ellen számtalan háborút folytattak. Központi hatalom hiányában a különféle csoportoknak sem politikai intézménye, sem egységük nem volt. A falu egy főnök és egy vének tanácsának felügyelete alatt áll. Ezen kívül voltak olyan férfi szövetségek, amelyek megpróbáltak társadalmi-politikai egységet létrehozni, megerősítve a viselkedés szabályait, abszolút lojalitást és engedelmességet követelve a tagoktól, és kezdeményezést nyújtva a fiatalok számára. Ezek a társadalmak felhívták a bokor óvadék szellemét. A legerősebb még ma is a leopárd titkos társasága, a go, amely anélkül, hogy teljes mértékben megvalósította volna stabilizáló és egyesítő célját, évente növekszik. A leopárd társadalom a Dan életének fő szabályozójaként működik, és fiatal férfiakat indít az erdőben tartózkodó, három-négy hónapos elszigetelő ideje alatt. A felnőtt státusz elérése érdekében az azonos korcsoportba tartozó összes fiú és lány beavatkozáson megy keresztül, amely magában foglalja a speciális tanítás mellett az előbbi körülmetélést és az utóbbi esetében a klitoridektómiát. A próba átmeneti szempontjának hangsúlyozására a bokor világában zajlik – a szellemek által lakott birodalomban, akik, mint az ősök, közvetítő szerepet játszhatnak az emberek és a legfelsõbb Zran között.
A dán emberek közismert módon szerepeltek szórakoztató fesztiválokon, amelyek falusi szertartások voltak, de manapság nagyrészt a fontos látogatók számára készülnek. Ezen fesztiválok alatt a maszkos előadóművészek táncolnak gólyalábason. A go mester, a hasonló nevű társadalom vezetője birtokolja a maszkokat, és szent kunyhóban őrzi őket. Az összes Dan-maszk szent; nem a vadon szellemeit képviselik, ezek ezek a szellemek. A Dan-maszkokat konkáv arc, kiálló száj, nagy domború homlok jellemzi, és gyakran gazdag barna patinával borítják. Különböző Dan arcmaszkok léteznek, amelyek mindegyike különböző funkcióval rendelkezik. Közvetítők lehetnek, akik a falu és az erdőbevezető tábor között tevékenykednek, a száraz évszakban felléphetnek a bokrokkal szembeni tüzekkel szemben, háború előtti ünnepségekben, béketeremtő ünnepségekben és szórakoztatás céljából. Az idő múlásával sokan elveszítették eredeti funkciójukat, és újrahasznosításra kerültek a szórakoztatással kapcsolatos kontextusba, csak a fesztiválok vagy a látogatók számára szervezett rendezvények számára. Mindazonáltal a nagy maszkok tovább élnek, még ritkább fellépésüket a feszültség idejére tartják fenn, amikor fontos, hogy társadalmi kontrollként és képességükkel gyakorolják a konfliktus csökkentését vagy a jogi küzdelem rendezését. A dán kis maszkokat is szállított (kevesebb, mint 8 ”), amelyeket néha útleveles maszkoknak hívnak. Egy darab szövetre varrtak, és egy bőr tasakban tartották, és esetleg a hátsó részükben is viseltek. Ezek egy családi maszk miniatűr másolatai, és néha megbecsültek. Ezek a maszkok tanúként is szolgálnak a beavatási szertartások során, és megóvják a tulajdonosot, ha nincs otthon. A Dan maszkok az afrikai művészet hagyományainak igazi kincsei, kifejező erejükben kezdve az enyhe gyengédségtől az erős agresszióig.
A Dan szobrok nem ősök vagy szellemek ábrázolása. Ezek a számok, amelyeket a hatalmas főnökök megbíztak kedvenc házastársaik háromdimenziós portréként, szülési figurákként szolgálnak, a hátsó babákkal. Rejtett házban tartják őket, és csak fontos alkalmakkor, például külföldi méltóságok látogatásain tárják fel őket.
Egy nő, aki vendégszeretetének és nagylelkűségének köszönhetően megkülönböztette magát, kiváló kanállal fog díszített faanyagot kapni. Ez a dánra jellemző szokás. Ennek a nőnek a szerepe a falu szívében, hogy fogadja és táplálja az utazókat, az ünnepségekben részt vevő zenészeket és a férfiakat, akik azért jöttek, hogy segítsenek megtisztítani a mezőket. A kanál rendelkezik azzal a hatalommal, hogy gazdag és híres legyen, és biztos hatalmat biztosít a többi nő felett. A kanalaknak több alakja van: a leggyakoribb az emberi fej után kialakított fogantyú, amely összehasonlítható bizonyos maszkokkal; másoknak olyan fogantyúik vannak, amelyek pár lábat képeznek.
A faragók előállítanak a vezérkarok és a női alakok számát is, amelyek presztízsnek tűnnek, akárcsak a sárgarézből öntött kis figurák.
DAN (DAN-GIOH, GIO, GIOH, GYO, YACOUBA, YACUBA, YAKUBA)
Côte d’Ivoire, Liberia, Guinea
The 350,000 Dan live mostly in the western part of the Côte d’Ivoire and into Liberia, where the land is forested in the south and bordered by a savannah in the north. They make their living from farming cocoa, coffee, rice and manioc. They also live off game and fish. The Dan have the reputation of being fierce warriors, always battling their neighbors, the We, the Guro, and the Mano. From a cultural viewpoint the Dan are close to the We populations situated in forest regions of the south, and against whom they have waged innumerable wars. Lacking a central authority, the various groups had neither a political institution nor unity. The village is under authority of a chief and a council of elders. In addition, there were male associations that attempted to bring about a socio-political unity, reinforcing rules of behavior, demanding absolute loyalty and obedience from members, and giving an initiatory education to the young. These societies called upon the tutelary spirits of the bush. The most powerful, even today, is the secret society of the leopard, the go, which, without having fully achieved its stabilizing and unifying goal, nevertheless grows from one year to the next. The leopard society acts as a major regulator of Dan life and initiates young men during their isolated periods of three to four months in the forest. In order to attain adult status, all the boys and girls of the same age-group undergo an initiation that includes, in addition to specific teaching, circumcision for the former and clitoridectomy for the latter. To underline the transitional aspect of this trial, it takes place in the world of the bush – the realm inhabited by spirits who, like the ancestors, can play a mediating role between humans and supreme being Zran.
Dan people have achieved notoriety for their entertainment festivals, which were village ceremonies, but are today performed largely for important visitors. During these festivals, masked performers dance on stilts. The go master, the head of the like-named society possesses the masks and guards them in a sacred hut. All Dan masks are sacred; they do not represent spirits of the wilderness, they are these spirits. Dan masks are characterized by a concave face, a protruding mouth, high-domed forehead and are often covered in a rich brown patina. There are a variety of Dan face masks, each of which has a different function. They may be the intermediaries, who acts between the village and the forest initiation camp, may act against bush fires during the dry season, used in pre-war ceremonies, for peace-making ceremonies, for entertainment. Over time, many among them have lost their original function and have been recycled into contexts related to entertainment, emerging only for festivals or events organized for visitors. Nonetheless, the great masks live on, their even more rare appearances being reserved for times of tension, when it is important they may exercise their role of social control and their faculty to reduce conflict or settle legal wrangles. The Dan also carried small masks (less than 8”), which are sometimes called ‘passport’ masks. They were sewn onto a piece of cloth and kept in a leather pouch and possibly worn in the small of the back. They are miniature copies of a family mask and sometimes received libations. These masks also act as witnesses during initiation ceremonies and protect the owner when he is away from home. Dan masks are the real treasures of African art tradition, ranging in their expressive powers from gentle tenderness to fierce aggression.
The Dan statues are not representation of ancestors or spirits. These figures, which were commissioned by powerful chiefs as three-dimensional portraits of their favorite spouses function as maternity figures with babies on their back. They are kept hidden inside houses and are only revealed during important occasions such as visits by foreign dignitaries.
A woman who has distinguished herself through her hospitality and generosity will own a superb spoon of sculpted wood. This is a custom specific to the Dan. This woman’s role, in the heart of the village, is to receive and feed travelers, musicians participating in celebrations, and men who have come to help clear the fields. The spoon possesses the power to make one rich and famous and confers a sure authority over the other women. The spoons have several shapes: the most usual one has a handle fashioned after a human head, comparable to certain masks; others have handles that form pairs of legs.
The carvers also produce chiefs’ staffs and female figures that seem to be prestige items, as are small figures cast in brass.
