Bakongo

KONGO (BAKONGO, BASHIKONGO, KAKONGO)

Mindkét Kongói Köztársaság és Angola

A Kongo törzs, kb. 3 millió ember, a Congo folyó torkolatánál él. Több alcsoport tartozik ide, pl. a Vili, a Wayo és a Yoruba népek. Művészeti stílusaik közül legismertebb a Kongo. A Kongo törzsekben a király politikai, gazdasági, ítélkezési és vallási hatalommal rendelkezik. Döntéseket hoz a háborús ügyekben, szabályozz a kereskedést, vazallusaitól hűbért szed. A bíráskodás alkalmával leopárdbőrön ül, kalapot és fogakból készült nyakéket visel. Kezében kormánypálcát és legyezőt tart. A király végzi ki a bűnözőket és az ország ellenségeit. A teljhatalmú uralkodó mellett működik a Nganga-társaság. Ez felelős a vallási ügyekért és a gyógyításért. A gyógyítók növények és mágia segítségével dolgoznak.

Hagyományaikat a nagy eseményeken – beiktatási ünnepségek, temetések – láthatjuk. Hitvilágukban egy mindenható isten van, aki gyógyító erőt adott a királynak, a nganga-társaságnak és a vallási vezetőknek.

Híresek a textiliák, a díszített sírkövek és kőből faragott emlékművek. Mindezek gyakran ábrázolják a főnököt, keresztbetett lábakkal, elmélkedő pózban. A szobrokat gyakran a sírokon helyezik el, hogy segítsék a halott lelkét a túlvilági életben. A fából készült szobrok királyi feleségeket, vadászokat, zenészeket, gyógyítókat ábrázolnak. A testhelyzetek különfélék: néha hátrahajtott fejjel, tisztelgő pózban térdelnek, az asszonyok kisgyermekkel nyakukban ülnek vagy éppen a babát gondozzák. Az arc kerek, életszerű. A talapzaton vagy magán a szobron lehet geometrikus vagy maghéj-szerű díszítés.

Ezeket a szobrokat terhesség alatt  vagy a kisgyermek egészségének védelmére használták. A phamba szobor olyan nők számára készült, aki elvesztették gyermeküket. Úgy tartották, hogy ezek a szobrok elősegítik egy új kisgyermek szerencsés megszületését. Egy anyasággal kapcsolatos szobor hatékonysága az ábrázolt figura fiatalságától és rangjától függött. A fiatalságot a szép keblek, a rangot az ékszerek ábrázolásával jelenítették meg.

A fából faragott szobrok mellett sok fém-és elefántcsont tárgyat is találtak.

A misszionáriusok hatására keresztény szentek szobrai és feszületek is készültek bronzból és sárgarézből.

A szög- és tükörfétis csak a Kongo-szobrászatban fordul elő.

Ezek a nkisi-k. A fétis-figura varázserejű anyaggal van megtöltve, ezt állati, növényi, ásványi összetevőkből keverik. A figura hasában, fejében vagy hátában lévő üregbe töltik be. Típusuktől függően a nkisik védhetnek betegségek, ártó szellemek, boszorkányság ellen, segítik a vadászokat, harcosokat. A fétisfigurák állatokat is ábrázolhatnak, kétfejű kutyát, majmot.

A Kongo-maszkok igen ritkák. Felavatási ünnepségen, fontos személyek temetésén használják őket. Úgy tartják, hogy a maszkok a védelem mellett képesek ítélkezni és ítéletet hozni.

——————————-

A Kongóban körülbelül három millió ember élhet. Három országban – a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Angolaban és a Kongói Köztársaságban – jelen van a Kongó, amely a régiót a Kongói folyó torkolatánál foglalja el. Számos alcsoport jön létre a hatalmas Kongói kulturális komplexumba, köztük a Vili, a Woyo és a Yombe. Ezek a törzsek a művészi stílusok sokféleségét produkálják, a Kongói művészet pedig az egyik legismertebb.

A kongói hagyományaik rendkívüli bonyolultságát mutatják be nagy eseményeken, például egy fõnök bevonásakor vagy temetésen. A Kongo panteon kicsi volt: egy mindenható isten, aki gyógyító hatalmat adott a királynak, a ngangának és a kultuszfejeknek. A híres textiljeik mellett a kongói díszített szeleket és kőből készült temetkezési szobrokat is temettek, nagyon gyakran ábrázolták a keresztbe lábú ülő feletti gondolkodásmódot. Ezen szobrok egy részét sírra helyezték, hogy segítsék a halottak szellemeit, hogy csatlakozzanak az elhunyt világához. A fa szobrok a királyi feleségeket, vadászokat, zenészeket és gyógyítókat képviselik. A testtartásuk változatos: néha tiszteletben térdelnek, a fej enyhén hátrahajolt; A nőket ábrázolhatják úgy ülve, hogy azok a gyermekek ülnek, akiket nyakuknál tartanak, vagy akiket ápolnak. Az arc arca kerek, az arca gondosan kiszolgálva realisztikus. A patina sima, a mell mellé hegesedik. Kialakított geometriai minták fordulnak elő az talapzaton vagy a testben, ahol összekeverhetők finom hegesedési jelekkel. A számokat arra használják, hogy elkerüljék az anyák szüléskori veszélyeit és megóvják a gyermek egészségét. A phemba néven ismert emlékszobrokat azoknak a nőknek tervezték, akik elvesztettek egy gyermeket és újabb vágyakoztak. Ezeket a általában kifinomult és nagyon kecses faragványokat úgy gondolták, hogy kedveznek egy ilyen boldog eseménynek.

Az anyasági szobor hatékonysága a figura méltóságától és fiatalságától (amelyet a mellek szilárdsága mutat) és az ékszerektől függött, amelyek növelték szépségét és státusát.

Noha a faragott figurák nagy része fából készül, sok fontos darabot találtak fémben és elefántcsontban. Közülük számos fém figura van, amelyeket egyértelműen befolyásolnak a portugál misszionáriusok – például a keresztény szentek szobroi. Az ábrákon kívül feszítõket is készítettek sárgarézből vagy bronzból (az elveszített viasz öntés módszerével).

A köröm- és a tükörmaszti egyedülálló és fontos jelenség a Kongo szobor számára. A Kongóban ezeket a fétiseket nkisi-nek hívják. Nkisi jelentése „gyógyszer”. A történelmileg kétféle nkisi létezett: állami és magán, néhányukban alapvető demokratikus szerepet játszottak, amelyek a vidéki lakosok és a bíróságon kívüli egyének felhatalmazásának forrásává váltak. A legalapvetőbb, hogy az nkisi egy olyan tartályt képez, amely felhatalmazó anyagokat vagy bilongo nevű „gyógyszereket” tartalmaz. A mágikus anyagok vér lehetnek állati, növényi és ásványi anyagok mellett. Úgy gondolják, hogy a fétis alakját hatalommal fektetik be, és lehetővé teszik a bhaktának, hogy kapcsolatot létesítsen a szellemmel. A „gyógyszereket” általában a gyomor, a fej vagy a hát üregeiben rögzítik, hogy aktiválják a felhatalmazó szerrel végzett munkát. Az nkisi, akit mágikus anyagokkal és az nganga vagy az orvos kiegészítéseivel ruháztak fel, többféle módon cselekedett. Az nkisi négy fő típusa létezik, amelyeket különféle célokra használnak. Az nkondi betegségtelen fétis, általában lándzsa vagy kés, míg az npezo ugyanolyan gonosz, de hozzáállása kevésbé fenyegető. A Na moganga jóindulatú személyek, akik megóvják a betegséget és a veszélyes szellemet. Segítenek a vadásznak és a harcosnak; míg a mbula védi a boszorkányságot. Minden nkisi felhasználható különféle célokra, és jelentése ambivalens. A fétis állatokat is képviselhet: kétfejű kutya, néha majom.

Maszkok ritkák. Viseltek a beavatási szertartások és a fontos személyiségek temetésein, de úgy tűnik, hogy igazságszolgáltatási hatalommal is megtestesültek.

Nyilvános Konde (nkisi) körömfétis. A körömfétisek a Kongo szobor egyedi és fontos jelensége. A Kongóban ezeket a fétiseket nkisi-nek hívják. Nkisi jelentése „gyógyszer”. A történelmileg kétféle nkisi létezett: állami és magán, néhányukban alapvető demokratikus szerepet játszottak, amelyek a vidéki lakosok és a bíróságon kívüli egyének felhatalmazásának forrásává váltak. Bizonyos kísérletek (betegség, konfliktus, sterilitás, varázslás stb.) Elkerülése érdekében a Kongo igénybe veszi az ilyen típusú tárgyakat. A szögek vagy fémdarabok beillesztése az nkisibe egy megállapodás vagy peres eljárás lekötése céljából bibaaku. Aktiválja az alakot, hogy pusztítást hozzon azok számára, akik nem teljesítik a paktumot, esküt vagy szerződést. Így megpróbálják megoldani a problémájukat, vagy megfélemlíteni vagy megbüntetni a felelős személyt. Az nkisi-t egy szobrász készíti, aki együtt dolgozik egy ngangával (rituális szakértő). A szobrász férfi alakot farag. Ezután a nganga kiegészíti az ábrát azáltal, hogy a szobrász által készített hasi üregbe pozitív vagy negatív hatással rendelkező összetevőket helyez el. Ezek az összetevők számos varázslatos tárgy „hordozói”, például homok, gyökerek vagy levelek vagy egyéb tárgyak. Az egyes beillesztések pontos története nyomon követése volt a nganga kötelessége. Mint az egyik forrás mondja, az nkisi „rejtekhely az emberek lelkének, a rendben tartáshoz és a komponáláshoz.

KONGO (BAKONGO, BASHIKONGO, KAKONGO)

Both Congo Republics and Angola

The Kongo may number about three million people. Present in three countries – the Democratic Republic of the Congo, Angola and the Congo Republic – the Kongo occupy the region at the mouth of the Congo River. Numerous subgroups go to form the vast Kongo cultural complex, among which are the Vili, the Woyo and the Yombe. These tribes produce a diversity of artistic styles, with Kongo art being one of the best known.

The Kongo demonstrate the extreme complexity of their traditions on major occasions, such as the investiture of a chief or at funerals. The Kongo pantheon was small: one all-powerful god who gave healing powers to the king, to the nganga, and to the heads of cults. Besides their textiles of great renown, the Kongo had a funerary art of decorated steles and funerary statues in stone, very often depicting the chief seated cross-legged in a posture of reflection. Some of these statues were placed on tombs to aid the spirits of the dead to join the world of the deceased.  Wood sculptures represent royal wives, hunters, musicians, and healers. Their postures vary: sometimes they kneel in a position of respect, the head bent slightly backwards; women might be depicted seated with the child they hold by the neck or whom they are nursing. The cheeks are round, the face, carefully rendered, is realistic. The patina is smooth, the bust scarified. Elaborate geometrical patterns occur on the pedestal or the body, where they may be mingled with fine scarification marks. The figures were used to ward off danger to mothers during delivery and to protect the health of the child. The commemorative statues known as phemba were designed for women who had lost a child and wanted another. These carvings, generally sophisticated and very graceful, were thought to favor such a happy event.      

A maternity statue’s effectiveness depended on the dignity of the figure and its youth (shown by the firmness of the breasts) and the jewelry, which augmented its beauty and status.

Although the majority of carved figures are made of wood, many important pieces in metal and ivory have been found. Among them are numerous metal figures clearly influenced by the Portuguese missionaries — statuettes of Christian saints, for example. In addition to the figures, crucifixes were also produced, in brass or bronze (using the lost-wax method of casting).

Nail and mirror fetishes are a unique and important phenomenon of Kongo sculpture. In the Kongo, all these fetishes are called nkisi. Nkisi means “medicine”. Historically, there were two types of nkisi, public and private, with some having vital democratizing roles, as sources of empowerment for rural residents and individuals outside the court. At most basic, the nkisi represents a container of empowering materials or “medicines” called bilongo. The magical substances may be blood along with animal, vegetable, and mineral matter. They are believed to invest the fetish figure with power and make it possible for the devotee to establish contact with the spirit. The “medicines” are generally secured in cavities in the stomach, head, or back to activate the work with the empowering agent. The nkisi, properly endowed with magic substances and additions by the nganga or doctor, had the power to act in a number of ways. There are four main types of nkisi, used for different purposes. Nkondi are fetishes of ill omen, usually brandishing a spear or a knife, while npezo are just as evil, but less menacing in attitude. Na moganga are benevolent figures, which protect against sickness and dangerous spirits. They help the hunter and the warrior; while mbula protect against witchcraft. All nkisi can be used for a variety of purposes and their meaning is ambivalent. The fetishes also may represent animals: two-headed dog, sometimes monkey.

Masks are rare. There were worn during initiation ceremonies and the funerals of important personalities, but also appeared to be embodied with a judiciary powers.

Public Konde (nkisi) Nail Fetish. Nail fetishes are a unique and important phenomenon of Kongo sculpture. In the Kongo, all these fetishes are called nkisi. Nkisi means “medicine”. Historically, there were two types of nkisi, public and private, with some having vital democratizing roles, as sources of empowerment for rural residents and individuals outside the court. In order to face certain trials (illness, conflict, sterility, sorcery, etc), the Kongo take recourse in this type of object. Inserting nails or pieces of metal into the nkisi to tie down an agreement or lawsuit is called bibaaku. It activates the figure to bring destruction to those who do not fulfill their end of the pact, oath, or treaty. Thus they attempt to resolve their problem, or to intimidate or punish the individual responsible for it. An nkisi is made by a sculptor who works together with a nganga (ritual expert). The sculptor carves a male figure. Next, the nganga completes the figure by placing the ingredients that have positive or negative power in an abdominal cavity made by the sculptor. These ingredients are ‘carriers’ for a variety of magical objects, which can be sand, roots or leaves, or other objects. Keeping track of the precise history of each insertion was the duty of the nganga. As one source says, the nkisi is “a hiding place for people’s souls, to keep and compose in order.